A hibát előidéző DB2 CLI függvény (API) nevét a rendszer az SQLGetDiagRec() vagy az SQLError() függvényekkel lekérdezhető hibaüzenetekhez fűzi hozzá. A függvény neve kapcsos zárójelek { } között szerepel.
Például:
[IBM][CLI vezérlő]" CLIxxxx: < text > SQLSTATE=XXXXX {SQLGetData}"
Ez a kulcsszó csak hibakeresés esetén hasznos.
Ez a paraméter a lekérdezések aszinkron végrehajtásának engedélyezését vagy letiltását teszi lehetővé. Ez csak azoknak az alkalmazásoknak válik előnyére, amelyeket úgy írtak meg, hogy ki tudják használni ezt a szolgáltatást. Csak akkor tiltsa le, ha engedélyezett állapotban a használt alkalmazás nem működik jól. A kulcsszó a db2cli.ini fájlnak az adatforrásra vonatkozó részébe kerül.
Megjegyzés: | A CLI/ODBC vezérlő úgy viselkedik, mint a DB2 korábbi verzióinál, amelyek még nem támogatták az aszinkron ODBC-t. |
Ez a paraméter lehetővé teszi annak megadását, hogy az ODBC bináris adattípusok (SQL_BINARY, SQL_VARBINARY, SQL_LONGVARBINARY, és SQL_BLOB) bináris adattípusként jelentkezzenek. Az IBM DBMS-ek a bináris adattípusú oszlopokat is támogatják, ha a CHAR, VARCHAR, és a LONG VARCHAR oszlopokat a FOR BIT DATA tulajdonsággal adták meg. A DB2 Universal Database a bináris adatokat a BLOB adattípuson keresztül is támogatja (amely ebben az esetben CLOB adattípusra képződik le).
Akkor is szükség lehet a paraméter beállítására, ha olyan DB2 1-es verziójú alkalmazást használ, amely a (LONG) (VAR)CHAR adatokat az SQL_C_CHAR pufferbe tölti. A DB2 1-es verziójában az adatok változatlan állapotban kerülnek az SQL_C_CHAR pufferbe; a DB2 2-es verziótól kezdve azonban minden hexadecimális számjegy az ASCII ábrázolásmódjának megfelelő jellé alakul.
Csak akkor állítsa a BITDATA értékét 0-ra, ha megbizonyosodott arról, hogy minden FOR BIT DATA-ként vagy BLOB-ként megadott oszlop csak karakteres adatot tartalmaz, és az alkalmazás nem képes bináris adatokat tartalmazó oszlopok megjelenítésére.
Ha az érték NEM 3 és 30 közti egész szám, hibajelzés és figyelmeztetés nélkül az alapérték érvényes.
A kulcsszó az SQL utasítások számára növeli a szakaszok számát CLI/ODBC alkalmazásokban. Használata esetén az adminisztrátornak külön össze kell rendelnie a szükséges CLI összerendelő fájlokat a CLIPKG összerendelési beállítással. Továbbá, a kiszolgálón a db2cli.ini fájlban (DB2 UDB V6.1 vagy újabb UNIX és Intel platformon) ugyanazt a CLIPKG értéket kell beállítani.
A beállítás nagy nagy csomagra (364 szakasznál többet tartalmazókra) vonatkozik. A kis csomagok (64 szakaszt tartalmazók) száma 3, és ez nem módosítható.
Ajánlatos a szakaszok számát csak annyira növelni, amennyire az alkalmazások futtatásához szükséges, mert a csomagok foglalják a helyet az adatbázisban.
A DB2 ODBC katalógus feladata az, hogy javítsa a táblalistákat lekérdező sémahívások teljesítményét olyan ODBC alkalmazások esetében, amelyek a DB2 Connect segítségével kapcsolódnak gazda DBMS-ekhez.
A gazda DBMS-en létrehozott és karbantartott DB2 ODBC katalógus sorai a valós DB2 katalógusban meghatározott objektumokat képviselnek, de ugyanakkor ezekhez a sorokhoz csak olyan oszlopok tartoznak, amelyekre az ODBC műveletek támogatásához szükség van. A DB2 ODBC katalógus előre összekapcsolt és indexszel ellátott táblái segítik a gyors katalóguselérést az ODBC alkalmazásokban.
A rendszeradminisztrátorok több olyan DB2 ODBC katalógusnézetet is előállíthatnak, amelyek csak az egyes felhasználói csoportok által igénybevett sorokat tartalmazzák. Minden egyes végfelhasználó kiválaszthatja igény szerint a neki megfelelő DB2 ODBC katalógusnézetet (ennek a kulcsszónak a beállításával).
A CLISCHEMA beállítás használata az ODBC alkalmazás számára teljes egészében átlátszó; ennek következtében ez az opció bármely ODBC alkalmazással használhatóvá válik.
Bár a most ismertetett és a SYSSCHEMA kulcsszó sok közös vonással rendelkezik, mégis ajánlatos a CLISCHEMA kulcsszót használni (ahol csak lehetséges).
A CLISCHEMA javítja az adatelérési hatékonyságot: A SYSSCHEMA-val a felhasználói táblák a DB2 katalógustáblák tükörképei, és az ODBC vezérlőnek még mindig több táblából kell sorokat összekapcsolnia ahhoz, hogy az ODBC felhasználó által kívánt információt előállítsa. A CLISCHEMA segítségével nagy mértékben kiküszöbölhető mindenféle katalógustábláért folyó versengés.
A DB2 Extended Enterprise Edition adatbázis-partícionáló kiszolgáló logikai azon cél-csomópontjának megadására szolgál, amelyhez csatlakozni szeretne. Ez a kulcsszó (illetve beállított tulajdonság) felülbírálja a DB2NODE környezeti változó értékét. Beállítási lehetőségei:
Ha ez a változó nincs beállítva, akkor a cél logikai csomópont a számítógépen a 0-s porton megadott logikai csomópont lesz.
Ez a paraméter lehetővé teszi az alapértelmezett összeköttetési típus megadását.
Ez a kulcsszó a dinamikus SQL utasításokban szereplő függvény- és adattípus-hivatkozások feloldására használt útvonalat adja meg. Egy vagy több sémanévből álló listát tartalmaz, ahol is a sémanevek idézőjelek között szerepelnek, és vessző választja el őket.
Az alapértelmezett érték "SYSIBM","SYSFUN",X ahol X a USER speciális regiszter értéke idézőjelek között. A SYSIBM sémát nem kell megadni. Ha nem szerepel a függvényútvonalon, akkor is első sémaként feltételezhető.
Ezt a kulcsszót azokat a minősítetlen függvényhivatkozásokat feloldó folyamat használja, amelyeket az aktuális felhasználói sémától eltérő sémában adtak meg. A sémanevek sorrendje határozza meg azt a sorrendet, amelyben a függvénynevek feloldásra kerülnek. A függvényfeloldásról további információt az SQL Reference tartalmaz.
Ez a paraméter minden adatbázishoz történő kapcsolódásnál kiadja a "SET CURRENT PACKAGESET séma" parancsot. Alapértelmezés szerint a tagmondat nem kerül hozzáfűzésre.
Az utasítás azt a sémanevet (gyűjtemény-azonosítót) is beállítja, amely a további SQL utasításokhoz használt csomag kiválasztására szolgál majd.
A CLI/ODBC alkalmazások dinamikus SQL utasításokat adnak ki. Ennek a paraméternek a segítségével ezeknek az utasításoknak a futtatásához használt jogosultságokat vezérelheti:
Ezzel a CLI/ODBC alkalmazásokban használt SQL utasítások a megadott séma alatt futnak majd, és az ott megadott jogosultságokat fogják használni.
A SET CURRENT PACKAGESET parancsról további információt az SQL Reference tartalmaz.
Ha az összegző táblákkal és a SET CURRENT REFRESH AGE utasítással kapcsolatban további részletekre kíváncsi, olvassa el az SQL-leírást!
Ez a kulcsszó a következő értékek valamelyikét veheti fel:
Ha ez a paraméter be van állítva, sikeres összeköttetés esetén a rendszer SET CURRENT SCHEMA utasítást küld a DBMS-nek. Ez lehetővé teszi, hogy a végfelhasználó, vagy az alkalmazás sémanév szerinti minősítés nélkül nevezzen meg SQL objektumokat.
A SET CURRENT SCHEMA paranccsal kapcsolatos további információt az SQL Reference tartalmaz.
Ha ez a paraméter be van állítva, sikeres összeköttetés esetén a rendszer SET CURRENT SQLID utasítást küld a DBMS-nek. Ez lehetővé teszi, hogy a végfelhasználó és az alkalmazás sémanév szerinti minősítés nélkül nevezzen meg SQL objektumokat.
Ez a paraméter a tranzakció-befejezés hatását szabályozza nyitott kurzorokra.
Megjegyzés: | A kurzorok tranzakció-visszagörgetéskor minden esetben megsemmisülnek. |
Ez a paraméter befolyásolja az SQLGetInfo() visszatérési értékét, ha az SQL_CURSOR_COMMIT_BEHAVIOR vagy az SQL_CURSOR_ROLLBACK_BEHAVIOR segítségével hívták meg. Ha olyan DB2 for VSE & VM-hez kapcsolódik, ahol a with hold kurzorművelet nem támogatott, a CURSORHOLD értéke hatástalan.
Ezzel a paraméterrel a teljesítményt is javíthatja. Állítsa kurzor eldobására (0), ha biztos benne, hogy az alkalmazás:
A DBMS így hatékonyabban fog működni, mivel az erőforrásokat a tranzakciók befejezése után már nem kell fenntartani.
Fájl DSN használatakor ezzel a beállítással kell megadni azt az adatbázist a kiszolgáló, amellyel létrehozandó összeköttetés a cél. Az értéknek semmi köze az ügyfélgépen megadott adatbázis-fedőnevekhez, magán a kiszolgáló érévnyes nevet kell megadni.
A beállítás csak akkor fejt ki hatást, ha a PROTOCOL beállítás értéke TCPIP.
Ezzel a beállítással jelzi a DB2 CLI vezérlő számára, hogy DB2 Connect vagy DB2 DDCS átjáró melyik verzióját használja. A CLI vezérlő ezzel az információval maximalizálhatja az együttműködést az adatforrással (olyan tárolt eljárások támogatásával például, amelyek több eredményhalmazt adnak vissza).
5 = Azt jelöli, hogy a DB2 Connect átjáró 5-ös verziójú (alapértelmezés).
2 = Azt jelöli, hogy a DB2 DDCS átjáró 2-es verziójú.
Ez a paraméter csak DB2 5.2-es verzió vagy újabb kiszolgálóra vonatkozik. Ha a megadott érték 0-tól (alapértelmezés) különbözik, a DB2 CLI az alábbi SQL utasítást adja ki összeköttetés sikeres létrejöttekor:
SET CURRENT DEGREE érték
Ez az SQL utasítások végrehajtásának párhuzamossági fokát adja meg. Ha ANY-t ad meg, a párhuzamosság fokát az adatbáziskezelő fogja meghatározni.
További információt az SQL Reference. tartalmaz a SET CURRENT DEGREE címszó alatt.
Ez a paraméter azt határozza meg, hogy az SQL lekérdezési utasítások előkészítése után a DB2 CLI megjelenítsen-e egy párbeszédpanelt a DB2 optimalizáló által megadott becslések megjelenítésére .
A grafikus ablak az optimalizáló becsléseit, valamint nyomógombokat jeleníti meg, amelyekkel a felhasználó megadhatja, hogy végre akarja-e hajtani a további lekérdezéseket, vagy nem.
A DB2ESTIMATE ajánlott értéke 60000.
Ez a paraméter csak akkor él, amikor DB2 2-es vagy újabb verziójú adatbázishoz kapcsolódik. Ahhoz, hogy az ablak megjelenjen, az alkalmazásnak grafikus felülete kell, hogy legyen.
Ha ezt a paramétert használja, a DEFERREDPREPARE DB2 CLI/ODBC beállítást a rendszer kikapcsoltnak tekinti.
Ez a kulcsszó azt határozza meg, hogy a magyarázó pillanatfelvétel és/vagy magyarázó táblainformációt a kiszolgáló fogja-e előállítani.
A kiszolgálóhoz egy 'SET CURRENT EXPLAIN SNAPSHOT=NO' és egy 'SET CURRENT EXPLAIN MODE=NO' utasítás érkezik mind a magyarázó pillanatfelvétel, mind pedig a magyarázó táblainformáció szolgáltatás letiltására.
A kiszolgálóhoz egy 'SET CURRENT EXPLAIN SNAPSHOT=YES' és egy 'SET CURRENT EXPLAIN MODE=NO' utasítás érkezik a magyarázó pillanatfelvétel szolgáltatás engedélyezésére és a magyarázó táblainformáció szolgáltatás letiltására.
A kiszolgálóhoz egy 'SET CURRENT EXPLAIN MODE=YES' és egy 'SET CURRENT EXPLAIN SNAPSHOT=NO' utasítás érkezik a magyarázó pillanatfelvétel szolgáltatásának letiltására és a magyarázó táblainformáció szolgáltatásának engedélyezésére.
A kiszolgálóhoz egy 'SET CURRENT EXPLAIN MODE=YES' és egy 'SET CURRENT EXPLAIN SNAPSHOT=YES' utasítás érkezik mind a magyarázó pillanatfelvétel, mind pedig a magyarázó táblainformáció szolgáltatásainak engedélyezésére.
A magyarázó információ magyarázó táblákba kerül, amelyeket a magyarázó információ előállítása előtt létre kell hozni. Ezekről a táblákról további információt az SQL Reference tartalmaz.
Az aktuális jogosultságazonosítónak a magyarázó táblák használatához INSERT jogosultsággal kell rendelkeznie.
Az 1 érték csak akkor érvényes, ha DB2 Common Server 2.1.0 vagy újabb verziójú, a 2 és 3 pedig akkor, ha DB2 Common Server version 2.1.1 vagy újabb verziójú adatbázishoz kapcsolódik.
Ha a paraméter be van állítva, a DB2 CLI az alábbi SQL utasítást adja ki összeköttetés sikeres létrejöttekor:
SET CURRENT QUERY OPTIMIZATION pozitív szám
Azt a lekérdezés-optimalizálási szintet adja meg, amelyen az optimalizálónak az SQL lekérdezéseket kezelnie kell. A lehetséges optimalizálási szintekről olvassa el az SQL Reference.
Ez a kulcsszó lehetővé teszi 8 egybájtos karakternél hosszabb adatforrásnevek használatát. Az adatforrásnév (DSN) az a szögletes zárójelek közé írt név, amely a db2cli.ini fájl szakaszfejlécét határozza meg (azokon a platformokon, ahol ez ASCII fájl). Általában ez a szakaszfejléc az adatbázis fedőnév, amely legfeljebb 8 bájt hosszúságú lehet. Ha egy felhasználó az adatforrásra hosszabb, beszédesebb névvel kíván hivatkozni, a szakaszfejlécbe beírhatja ezt a hosszabb nevet, és a kulcsszó értékét pedig a CATALOG parancsnál használt adatbázis fedőnévre állíthatja. Egy példa:
; A sokkal hosszabb név 8 bájtos adatbázis-fedőnévre képeződik le [EjDeBeszédesAzÉnNevem] DBALIAS=DB2DBT10
A végfelhasználó az [EjDeBeszédesAzÉnNevem] néven hivatkozhat a kapcsolódáskor az adatforrásra, míg a valódi adatbázis fedőnév DB2DBT10.
16 bites Windows ODBC környezetben az ODBC.INI fájl [ODBC DATA SOURCES] bejegyzésében az alábbi sort is frissíteni kell a hosszú fedőnévvel (adatbázisnév).
< fedőnév >=IBM DB2 ODBC DRIVER
Ez a beállítás csak DB2 for MVS/ESA-hez történő kapcsolódáskor használatos, és csak akkor, ha az alkalmazás (alap) táblakatalógus-információt kér. Ha a DB2 for MVS/ESA alrendszerben nagyon sok tábla található, az adatbázisnév megadásával csökkenthető az az idő, amelyet az alkalmazás a táblaadatok lekérdezésére fordít, és csökkenthető az alkalmazás által felsorolt táblák száma is.
Ha ez a beállítás be van kapcsolva, különféle utasítások (mint például a CREATE TABLE) kiegészülnek az IN DATABASE ab_neve utasítással.
Ez az érték a DBNAME oszlopra képeződik le a DB2 for MVS/ESA rendszerkatalógus-táblákban. Ha nem ad meg értéket, vagy a TABLETYPE kulcsszóval nézeteket, szinonimákat, rendszertáblákat vagy fedőneveket is megadtak, csak a táblainformáció esik korlátozás alá; a nézeteket, a fedőneveket és a szinonimákat a DBNAME nem korlátozza. Együtt használható a SCHEMALIST és a TABLETYPE kulcsszavakkal azon táblák számának csökkentése érdekében, amelyekről információt kell visszaadni.
Ezt a beállítást csak ideiglenesen tanácsos alkalmaznia. Használja helyette a tárolt eljárások katalógustábláját. További információt az SQL Reference tartalmaz.
Minden olyan tárolt eljárás hívásakor, amely nem ad meg kifejezetten könyvtárat, a rendszer ezen paraméter által megadott könyvtárat használja. Mivel a megadott hely a kiszolgálógépen található, az ottani operációs rendszer útvonalformátumát kell használnia, nem pedig az ügyfélét. További információt az SQL Reference. tartalmaz a CALL címszó alatt.
Ha a tárolt eljárások a kiszolgálón például a d:\terry\proclib\comstor könyvtárfájlban találhatók, a DEFAULTPROCLIBRARY értékét d:\terry\proclib\comstor-ra állíthatja, és ezután a func eljárást könyvtár megadása nélkül hívhatja meg. A keletkező SQL utasítás az alábbi lenne:
CALL d:\terry\proclib\comstor!func
Késlelteti a PREPARE kérést, amíg a neki megfelelő végrehajtási kérést ki nem adták. Ezután a két kérést a rendszer egyetlen parancs/válasz párossá egyesíti (kettő helyett), a hálózati adatáramlás csökkentésére és a teljesítmény növelésére.
Az alapértelmezett viselkedés a DB2 2-es verziója óta változott. A késleltetett előkészítés most az alapértelmezés, és szükség esetén kifejezetten ki kell kapcsolni.
Ha a rendeltetési helyként megadott DB2 Common Server adatbázis vagy a DDCS átjáró nem támogatja a késleltetett előkészítést, az ügyfél az adott összeköttetés idejére letiltja a késleltetett előkészítést.
Megjegyzés: | Ha a késleltetett előkészítés engedélyezett, a PREPARE utasítás SQLCA-jában általában az SQLERRD(3) és az SQLERRD(4) mezőkben visszaadott, sorokra és a költségre vonatkozó becslés 0 lehet. Ez azokat a felhasználókat érintheti, akik ezen értékek függvényében döntik el, hogy folytatják-e az SQL utasítás végrehajtását. |
A beállítás letiltott állapotba kerül, ha a DB2ESTIMATE CLI/ODBC paraméter értéke 0-tól különbözik.
A CLI/ODBC vezérlő képes az egyidejű szálak futtatásának támogatására.
Ez a beállítás a több szálon futás támogatását engedélyezi vagy tiltja le.
Ha a több szálon futás le van tiltva, minden szálhoz minden hívás folyamatszinten alakul át sorossá. Ezt a beállítást olyan több szálú alkalmazásokhoz használja, amelyek a DB2 2-es verzió soros viselkedését igénylik.
(Ez a beállítás az inicializációs fájl közös (Common) szakaszában található, azaz a DB2 minden egyes összeköttetésére vonatkozik.)
Ez a beállítás azt adja meg, hogy a kiszolgáló ideiglenes kurzora önműködően bezáruljon-e az ügyfél kurzorának bezárása nélkül, ha az utolsó rekord is elküldésre került az ügyfélnek.
Ez megtakarít a CLI/ODBC vezérlőnek egy hálózati kérést azáltal, hogy nem kell kiadnia a kurzor bezárási utasítását, mivel tudhatja, hogy az már bezárult.
A sok kis eredményhalmazt használó alkalmazásokat felgyorsíthatja ez a beállítás.
Az EARLYCLOSE szolgáltatás letiltódik, ha:
Megjegyzés: | Bár ezt a paramétert bármikor be lehet állítani, a használt érték mégis mindig az, amely az utasítás végrehajtásának (a kurzor megnyitásának) pillanatában érvényes. |
Ezt a beállítást a visszaadott adatok mennyiségének csökkentésére lehet használni, amikor az alkalmazás egy adatbázis tábla- vagy egy tábla oszlopjogosultságainak listáját kérdezi le. A felhatalmazási azonosítók listája szűrőként működik; csak azokat a táblákat vagy oszlopokat adja vissza az alkalmazás, amelyek az adott azonosítók RÉSZÉRE kiadott jogosultságokkal rendelkeznek.
A beállítás értéke egy vagy több, aposztrófok közé zárt és vesszővel elválasztott felhatalmazási azonosító listája. A teljes karakterláncot idézőjelek közé kell írni. Például:
GRANTEELIST=" 'KOVACS1', 'KOVACS2', 'SZABO8' "
A fenti példában ha az alkalmazás egy jogosultságlistát kap egy adott táblára, csak azokat az oszlopokat adja vissza, amelyek rendelkeznek a KOVACS1, KOVACS2 és SZABO8 azonosítók RÉSZÉRE kiadott jogosultságokkal.
Ezt a beállítást a visszaadott adatok mennyiségének csökkentésére lehet használni, amikor az alkalmazás egy adatbázis tábla- vagy egy tábla oszlopjogosultságainak listáját kérdezi le. A felhatalmazási azonosítók listája szűrőként működik; csak azokat a táblákat vagy oszlopokat adja vissza az alkalmazás, amelyek az adott azonosítók ÁLTAL kiadott jogosultságokkal rendelkeznek.
A beállítás értéke egy vagy több, aposztrófok közé zárt és vesszővel elválasztott, jogosultságokat kiadott azonosító listája. A teljes karakterláncot idézőjelek közé kell írni.Például:
GRANTORLIST=" 'KOVACS1', 'KOVACS2', 'SZABO8' "
A fenti példában ha az alkalmazás egy jogosultságlistát kap egy adott táblára, csak azokat az oszlopokat adja vissza, amelyek rendelkeznek a KOVACS1, KOVACS2 és SZABO8 azonosítók ÁLTAL kiadott jogosultságokkal.
Ez a beállítás azt vezérli, hogy hogyan adjon vissza két kapcsolódó információt az alkalmazás:
Az alapértelmezés az, hogy a GRAPHIC ne jelenjen meg, mivel számos régebbi, elavult alkalmazás nem ismeri fel ezt az adattípust és nem tudja megfelelőképpen kezelni.
A paraméter a SERVICENAME beállítással összefüggésben megadja az ügyfél és a DB2-t futtató kiszolgáló közti TCP/IP összeköttetés tulajdonságait. E két érték beállítás csak akkor fejt ki hatást, ha a PROTOCOL beállítás értéke TCPIP.
Adja meg a kiszolgáló gazdanevét vagy IP címét.
Ritka esetekben egyes alkalmazások nem kezelik megfelelően a figyelmeztető üzeneteket. Ennek a beállításnak a segítségével megadható, hogy az adatbáziskezelő által visszaadott figyelmeztetéseket az alkalmazás ne kapja meg.
Ez a beállítás önmagában is, de a WARNINGLIST CLI/ODBC konfigurációs kulcsszóval együtt is használható.
Ritkán ugyan, de néha azért előfordul, hogy valamely alkalmazás nem tud helyesen kezelni egyes figyelmeztető üzeneteket, ugyanakkor viszont a többi figyelmeztető üzenet mellőzése nem lenne kívánatos. Ezzel a kulcsszóval beállítható, hogy mely figyelmeztetések ne jussanak el az alkalmazáshoz. Ha valamennyi adatbáziskezelő utasítás mellőzésére szükség van, használja a IGNOREWARNINGS kulcsszót.
Ha egy sqlstate-et az IGNOREWARNLIST és a WARNINGLIST egyaránt tartalmaz, akkor az az sqlstate teljes mértékben mellőzve lesz ezután.
Minden egyes SQLSTATE-nek csupa nagybetűből kell állnia. Az SQLSTATE-eket aposztrófok közé kell írni és vesszővel elválasztani. A teljes karakterláncot idézőjelek közé kell írni. például:
IGNOREWARNLIST="'01000', '01004','01504'"
0 = Ne kerüljenek adatbázis-kapcsolatok a gyorsítótárba (alapértelmezés).
Ha ennek a paraméternek nullánál nagyobb értéket ad meg, felgyorsulhatnak azok az alkalmazások, amelyek folyton összekapcsolódnak ugyanazzal az adatbázissal, majd szétkapcsolódnak.
Az összeköttetés bezárása és újra megnyitása helyett a CLI/ODBC vezérlő nyitva tartja az összeköttetést és a kapcsolati információt a gyorsítótárba helyezi. Ha ismét kérés érkezik ugyanahhoz az adatbázishoz történő kapcsolódásra, a rendszer a meglévő kapcsolatot ajánlja fel. Ezzel megtakarítható az első kapcsolat bezárásának, valamint a kapcsolat újbóli megnyitásának ideje, erőforrásai és az ezzel járó hálózati adatátvitel.
A beállítás értéke jelzi a gyorsítótárba felveendő adatbázis-kapcsolatok számát. Ennek csak a rendszererőforrások szabnak határt, de az 1 vagy a 2 érték általában elég azon alkalmazások számára, amelyek egyáltalán hasznosítani tudják ezt a szolgáltatást.
Alapértelmezés szerint 5 utasításhivatkozáshoz szükséges memóriaterület kerül a gyorsítótárba. Amikor egy utasításhivatkozás bezáródik, a hivatkozáshoz használt memóriarész nem szabadul fel, hanem a következő utasításhivatkozás lefoglalásakor ezt használja a rendszer.
A paraméter értéke határozza meg a gyorsítótárba felveendő utasításhivatkozások számát. Állíthatja 5-nél kevesebbre, ha kifejezetten csökkenteni akarja az utasítás-gyorsítótár által használt memória mennyiségét, de növelheti 5 fölé is olyan alkalmazások teljesítményének növelésére, amelyek nagy számú utasítást nyitnak meg, zárnak be, majd nyitnak meg újra.
A gyorsítótárba felvehető utasításhivatkozások számának a rendszererőforrások szabnak határt.
Felülbírálja az SQLGetTypeInfo() által a COLUMN_SIZE oszlophoz visszaadott 2 Gigabájtos (DBCLOB esetén 1 G) értéket SQL_CLOB, SQL_BLOB, és SQL_DBCLOB SQL adattípusok esetén. Az ezt követő, LOB oszlopokat is tartalmazó CREATE TABLE utasítások az itt beállított oszlopméretet fogják használni az alapértelmezés helyett.
Ez a beállítás azt jelzi a DB2 CLI számára, hogy milyen adattípust várhat
az alkalmazás nagy objektum (LOB) oszlopokat tartalmazó adatbázis
használatakor.
Adatbázis adattípusa | Nagy objektumok (0 az alapértelmezés) | Hosszú adattípusok (1) |
---|---|---|
CLOB | SQL_CLOB | SQL_LONGVARCHAR |
BLOB | SQL_BLOB | SQL_LONGVARBINARY |
DBCLOB | SQL_DBCLOB | SQL_LONGVARGRAPHIC |
Ez a beállítás akkor hasznos, ha olyan ODBC alkalmazásokat futtat, amelyek nem tudják kezelni a nagy objektum (LOB) adattípusokat.
A LOBMAXCOLUMNSIZE DB2 CLI/ODBC paraméter együtt használható ezzel a paraméterrel az adathoz alapértelmezésben kijelölt méret csökkentése érdekében.
Ezzel a paraméterrel adhatja meg az egyes CLI/ODBC alkalmazások számára a megengedett összeköttetések számának maximumát. Ezzel elérhető, hogy az egyes alkalmazások összeköttetéseinek száma ne lépje túl az adminisztrátor által megszabott értéket. A 0 érték azt jelenti, hogy nincs korlát; azaz az alkalmazások annyi összeköttetést létesíthetnek, amennyit csak a rendszererőforrások megengednek.
OS/2 és WIN32 (Windows NT és Windows 95) platformokon, ha NetBIOS protokollt használ, ez az érték az alkalmazás által egyidejűleg fenntartható összeköttetések (NetBIOS szekciók) számát jelenti. OS/2 NetBIOS esetén ez az érték 1-től 254-ig terjedhet. Ha 0-t ad meg (ez az alapértelmezés), ez 5 foglalt összeköttetést eredményez. A Foglalt NetBIOS szekciók más alkalmazások által nem használhatók. Az ezen paraméter által megadott összeköttetésszám minden olyan kártyára vonatkozik, amelyet a DB2 NetBIOS protokoll a távoli kiszolgálóval történő kapcsolat létrehozására használ (a kártyaszám NetBIOS csomópont esetén a csomópont-katalógusban található).
Az összeköttetési (CONNECT) módot SHARE vagy EXCLUSIVE értékre állítja. Ha az alkalmazás az összeköttetéskor megad egy módot, az itt beállított érték figyelmen kívül marad. Az alapértelmezés SHARE.
Megjegyzés: | Az EXCLUSIVE nem engedélyezett DRDA kapcsolatok esetén. A CONNECT parancsról további információt az SQL Reference tartalmaz. |
Ez a paraméter adja meg, hogy hogyan történjen az SQLConnect() kérések leképzése a fizikai adatbázis kapcsolatokra.
Amennyiben a MULTICONNECT 0-ra van állítva, a több szálon futó végrehajtást a DISABLEMULTITHREAD kulcsszó segítségével le kell tiltani,
Megjegyzés: | Ha a MULTICONNECT ki van kapcsolva, minden utasítás ugyanazon az összeköttetésen, így ugyanabban a tranzakcióban kerül végrehajtásra. Ez azt jelenti, hogy egy visszagörgetés minden összeköttetés MINDEN utasítását visszagörgeti. Győződjön meg róla, hogy az alkalmazást úgy tervezték-e, hogy a MULTICONNECT kikapcsolásával is működik, ellenkező esetben nem biztos, hogy helyesen fog működni. |
(Ez a beállítás az inicializációs fájl közös (Common) szakaszában található, azaz a DB2 minden egyes összeköttetésére vonatkozik.)
Ez a paraméter minden kiválasztó utasításhoz hozzáfűz egy "OPTIMIZE FOR n ROWS" tagmondatot, ahol n egy nullánál nagyobb egész. Ha 0-ra állítják (ez az alapértelmezés), a tagmondat nem kerül hozzáfűzésre.
Az OPTIMIZE FOR n ROWS tagmondat hatásáról további információt az Administration Guide. tartalmaz.
Ha az OPTIMIZESQLCOLUMNS bekapcsolt állapotban van (a beállított érték: 1), akkor minden SQLColumns() hívás optimalizálva lesz, amennyiben kifejezett (dzsóker nélküli) sémanév, kifejezett táblanév és az oszlopnév esetében % (MINDEN oszlop) lett megadva. A DB2 CLI/ODBC vezérlőprogram optimalizálja ezt a hívást, így nem kell a rendszertáblákat olvasnia. Ha a hívás optimalizált, akkor a COLUMN_DEF információ (ami az oszlopok alapértelmezett karakterláncát tartalmazza) nem tér vissza. AS/400-as adatbázishoz történő kapcsolódás esetén az SQLColumns() visszatérő információi a NUMERIKUS adatokat tartalmazó oszlopokra vonatkozólag hibásak lesznek. Amennyiben az alkalmazás nem használja fel ezeket az információkat, akkor a teljesítmény növelése érdekében be lehet kapcsolni az optimalizálást.
Ha az alkalmazás esetében szükség van a COLUMN_DEF információra, akkor az OPTIMIZESQLCOLUMNS beállítása szükségszerűen 0 kell, hogy legyen. Ez az alapértelmezés.
Ezzel a kulcsszóval ODBC alkalmazások ismert problémáinál adhat meg áthidaló megoldásokat. A megadott érték szabja meg, hogy egy vagy több ilyen megoldást használjon a rendszer, illetve egyáltalán ne használjon ilyen megoldást. Az itt megadott patch értékek a már esetleg megadott PATCH2 értékekkel együtt kerülnek használatra.
A DB2 CLI/ODBC beállítások jegyzettömb segítségével választhat ki egy vagy több használható patch-et. Ha az értékeket a db2cli.ini fájlban állítja be, és több patch-értéket kíván használni, adja össze az értékeket, és adja az eredményt értékül a kulcsszónak. Ha például az 1-es, 4-es és 8-as patchet kívánja használni, a PATCH1=13 sort kell beírnia.
A DB2 CLI/ODBC beállítások jegyzettömb tartalmazza a használható értékek listáját. Az értéklista frissítéséről a DB2 gyűjtő Szolgáltatás gyűjtőjében találhat további információt. Ezt az információt a README fájl is tartalmazza (ha a használt platformhoz nincsenek patch-értékek, a README nem fog ilyen szakaszt tartalmazni).
Ezzel a kulcsszóval CLI/ODBC alkalmazások ismert problémáinál adhat meg áthidaló megoldásokat. A megadott érték szabja meg, hogy egy vagy több ilyen megoldást használjon a rendszer, illetve egyáltalán ne használjon ilyen megoldást. Az itt megadott patch értékek a már esetleg megadott PATCH1 értékekkel együtt kerülnek használatra.
Amikor több patch-et ad meg, akkor az értékeket vesszővel elválasztott karakterláncként kell megadni (ellentétben a PATCH1 opcióval, ahol az értékeket össze kell adni és az eredményt kell megadni).
A PATCH2 3, 4 és 8 értékekre történő beállításához:
PATCH2="3, 4, 8"
A PATCH2 értékeket a README fájl is tartalmazza (ha a használt platformhoz nincsenek patch-értékek, a README nem fog ilyen szakaszt tartalmazni).
Egy üzenetpanel jelenik meg, valahányszor a DB2 CLI hibát idéz elő, melyet az SQLGetDiagRec() vagy az SQLError() függvények segítségével kérdezhet le. Hasznos olyan alkalmazások hibakeresésénél, amelyek nem adnak vissza üzenetet a felhasználónak.
Fájl DSN használatakor csak TCP/IP protokoll vehető igénybe. A beállítás értéke legyen TCPIP (per jel nélkül).
Beállításkor a következőket is be kell állítani:
Ez a jelszó érték használatos, ha az alkalmazás az összeköttetéskor nem ad meg jelszót.
Sima szövegként tárolódik, így nem biztonságos.
Alkalmazásból az SQLSetStmtAttr() függvénnyel állítható be az SQL_ATTR_QUERY_TIMEOUT utasítás-attribútum. Ez azt jelzi, hány másodpercet kell várni egy SQL utasítás végrehajtására, mielőtt a vezérlés visszakerülne az alkalmazáshoz.
A QUERYTIMEOUTINTERVAL konfigurációs kulcsszó jelzi a CLI vezérlőprogramnak, mennyit kell várnia két ellenőrzés között, hogy megállapítsa, kész-e a lekérdezés.
Például tegyük föl ,hogy az SQL_ATTR_QUERY_TIMEOUT értéke 25 másodperc, (25 másodperc után időtúllépés van), a QUERYTIMEOUTINTERVAL értéke pedig 10 másodperc (10 másodpercenként ellenőrizendő a lekérdezés). E lekérdezésnél az időtúllépés csak 30 másodperc után következik be (a 25 másodperces határ UTÁNI első ellenőrzéskor).
Előfordulhat olyan eset, amikor az SQL_ATTR_QUERY_TIMEOUT értéke túl alacsony, nem indokolt az Időtúllépés megállapítása. Ha az alkalmazás nem módosítható, (pl. harmadik féltől származó ODBC alkalmazás), a QUERYTIMEOUTINTERVAL beállítható 0-ra, s ekkor a CLI vezérlő mellőzi az SQL_ATTR_QUERY_TIMEOUT beállítást.
(Ez a beállítás az inicializációs fájl közös (Common) szakaszában található, azaz a DB2 minden egyes összeköttetésére vonatkozik.)
A SCHEMALIST segítségével jobban korlátozott alapértelmezés adható, ezáltal nőhet azon alkalmazások teljesítménye, amelyek a DBMS minden tábláját felsorolják.
Ha az adatbázisban nagyon sok tábla van, a sémalista megadásával csökkenthető az az idő, amelyet az alkalmazás a táblaadatok lekérdezésére fordít, és csökkenthető az alkalmazás által felsorolt táblák száma is. Minden egyes sémanév megkülönbözteti a kis és a nagybetűket. A sémaneveket aposztrófok közé kell írni és vesszővel elválasztani. A teljes karakterláncot idézőjelek közé kell írni. Például:
SCHEMALIST="'KOVACS1','KOVACS2','HORVATH'"
A DB2 for MVS/ESA esetében a CURRENT SQLID is szerepelhet a listában, de ezt nem kell aposztrófok közé tenni, mint az alábbi példa is mutatja:
SCHEMALIST="'MARI',CURRENT SQLID,'IMRE'"
A karakterlánc megengedett legnagyobb hossza 256 karakter.
Ez a paraméter együtt használható a DBNAME és a TABLETYPE paraméterekkel azon táblák számának további korlátozása érdekében, amelyekről információt kell visszaadni.
A paraméter a HOSTNAME beállítással összefüggésben megadja az ügyfél és a DB2-t futtató kiszolgáló közti TCP/IP összeköttetés tulajdonságait. E két érték beállítás csak akkor fejt ki hatást, ha a PROTOCOL beállítás értéke TCPIP.
Adja meg a kiszolgáló szolgáltatásnevét vagy portszámát.
Együtt használatos a POPUPMESSAGE paraméterrel. Ez megakadályozza , hogy a DB2 CLI a megadott állapotokhoz kapcsolódó hibaüzeneteket jelenítsen meg.
Minden egyes SQLSTATE-nek csupa nagybetűből (és/vagy számokból) kell állnia. Az SQLSTATE-eket aposztrófok közé kell írni és vesszővel elválasztani. A teljes karakterláncot idézőjelek közé kell írni. Például:
SQLSTATEFILTER=" 'HY1090', '01504', '01508' "
A kulcsszó az elfogási fájl (Capture File) nevét adja meg és szükség esetén az alkönyvtárat, amelybe az kerüljön.
A CLI/ODBC alkalmazások statikus SQL-kénti futtatásáról további tájékoztatás: STATICMODE kulcsszó.
Ez a kulcsszó a statikus profilnapló-fájl (Static Profiling Log File) nevét adja meg és szükség esetén azt az alkönyvtárat is, amelybe a fájl mentése történik.
A CLI/ODBC alkalmazások statikus SQL-kénti futtatásáról további tájékoztatás: STATICMODE kulcsszó.
E beállítással megadható, hogyan történjék a CLI/ODBC alkalmazás által kiadott SQL utasítások feldolgozása:
A CLI/ODBC alkalmazások statikus SQL-ként történő futtatásával kapcsolatosan lásd a Kiadási megjegyzésekeket és a CLI Guide and Reference-t. További információ található a témában az Interneten is: http://www.ibm.com/software/data/db2/udb/staticcli
Ez a kulcsszó arra szolgál, hogy megadja Match módban futó alkalmazás esetén a használandó csomag nevét. Az elfogási fájl létrehozásához először használnia kell az elfogási módot (Capture Mode).
A megadott csomagnév első 7 karaktere számít csupán. Ez egybájtos toldalékkal bővül, ami az elszigetelési szintet jelzi a következőképp:
A CLI/ODBC alkalmazások statikus SQL-kénti futtatásáról további tájékoztatás: STATICMODE kulcsszó.
Ezzel a paraméterrel több adatbáziskapcsolat (DUOW) között a véglegesítés és a visszagörgetés összehangolásának módját adhatja meg. Csak akkor él, ha az alapértelmezett összeköttetési típus összehangolt összeköttetés (CONNECTTYPE = 2).
Nincs szükség tranzakciókezelőre a kétfázisú véglegesítésekhez, ehelyett a több-adatbázisú tranzakciókban minden egyes adatbázison egyfázisú véglegesítés történik.
A kétfázisú véglegesítések összehangolásához tranzakciókezelőre van szükség azoknál az adatbázisoknál, amelyek ezt támogatják.
Ez a beállítás egy alternatív sémát ad meg, amely rendszerkatalógus-információ lekérdezésére irányuló DB2 CLI és ODBC katalógusfüggvények hívásakor a SYSIBM (vagy a SYSTEM, QSYS2) sémák helyett kereshető.
Ennek a sémanévnek a használatakor a rendszergazda megadhat egy
nézethalmazt, amely az alábbi rendszerkatalógus-táblák neveiből álló sorok egy
részhalmazát tartalmazza:
DB2 Universal Database | DB2 for MVS/ESA | DB2 for VSE & VM | OS/400 | DB2 Universal Database for AS/400 |
---|---|---|---|---|
SYSTABLES | SYSTABLES | SYSCATALOG | SYSTABLES | SYSTABLES |
SYSCOLUMNS | SYSCOLUMNS | SYSCOLUMNS | SYSCOLUMNS | SYSCOLUMNS |
SYSINDEXES | SYSINDEXES | SYSINDEXES | SYSINDEXES | SYSINDEXES |
SYSTABAUTH | SYSTABAUTH | SYSTABAUTH |
| SYSCST |
SYSRELS | SYSRELS | SYSKEYCOLS |
| SYSKEYCST |
SYSDATATYPES | SYSSYNONYMS | SYSSYNONYMS |
| SYSCSTCOL |
SYSPROCEDURES | SYSKEYS | SYSKEYS |
| SYSKEYS |
SYSPROCPARMS | SYSCOLAUTH | SYSCOLAUTH |
| SYSREFCST |
| SYSFOREIGNKEYS |
|
|
|
| SYSPROCEDURES 1 |
|
|
|
| SYSDATABASE |
|
|
|
Ha a rendszerkatalógus-táblákból álló nézethalmaz például az ACME sémában szerepel, a SYSIBM.SYSTABLES nézete az ACME.SYSTABLES; a SYSSCHEMA értékét pedig ACME-re kell állítani.
Ha a rendszerkatalógus-táblákra korlátozott nézeteket ad meg és használ, az alkalmazások által felsorolt táblák száma csökken, ezáltal kevesebb idő alatt képes az alkalmazás táblainformáció lekérdezésére.
Ha nincs megadott érték, az alapértelmezés:
Ez a kulcsszó együtt használható a SCHEMALIST és a TABLETYPE (valamint DB2 for MVS/ESA esetén a DBNAME) kulcsszavakkal azon táblák számának további korlátozása érdekében, amelyekből információt kell lekérdezni.
Ha az adatbázisban nagyon sok tábla van, a táblatípus-karakterlánc megadásával csökkenthető az az idő, amelyet az alkalmazás a táblaadatok lekérdezésére fordít, és csökkenthető az alkalmazás által felsorolt táblák száma is.
Az értékek közül akárhány megadható. Az egyes típusokat aposztrófok közé kell írni és vesszővel kell elválasztani. A típusnevek kisbetűket nem tartalmazhatnak. A teljes karakterláncot idézőjelek közé kell írni. Például:
TABLETYPE="'TABLE','VIEW'"
Ez a paraméter együtt használható a DBNAME és a SCHEMALIST paraméterekkel azon táblák számának további korlátozása érdekében, amelyekről információt kell visszaadni.
A TABLETYPE paraméter alapértelmezést ad meg az adatbázisban levő táblák, nézetek, fedőnevek és szinonimák listáját lekérdező DB2 CLI függvény számára. Ha az alkalmazás a függvény hívásakor nem ad meg táblatípust, és ez a kulcsszó sem használt, az összes táblatípusról érkezik információ. Ha az alkalmazás a függvényhívás táblatípusára megad egy értéket, az az ezen kulcsszó által megadott értéket felülbírálja.
Ha a TABLETYPE a TABLE-től különböző értéket tartalmaz, a DBNAME kulcsszó nem használható arra, hogy az információt bizonyos DB2 for MVS/ESA adatbázisokra korlátozza.
Nagy objektumok (CLOB-ok, BLOB-ok stb...) használata esetén az ügyfélgépen gyakran létrejön egy ideiglenes fájl az információ tárolására. Ezzel a paraméterrel megadhatja, hogy hová kerüljenek ezek az ideiglenes fájlok. Ha nem ad meg semmit, a fájlok a rendszer ideiglenes alkönyvtárába kerülnek.
A kulcsszó a db2cli.ini fájl adatforrás-szakaszába kerül, és formátuma a következő:
Nagy objektumhoz történő hozzáféréskor a rendszer HY507 SQLSTATE-et ad vissza, ha az útvonalnév érvénytelen, vagy ha a megadott alkönyvtárban az ideiglenes fájlok nem hozhatók létre.
Ha ez a paraméter be van kapcsolva (1), a CLI/ODBC nyomkövetési feljegyzések a TRACEFILENAME konfigurációs paraméter által megadott fájlba vagy a TRACEPATHNAME konfigurációs paraméter által megadott alkönyvtárban levő fájlokba kerülnek.
Olyan CLI/ODBC nyomkövetési fájl beállításához például, amely minden egyes nyomkövetési bejegyzés után kiíródik a lemezre, az alábbiakat kell megadnia:
[COMMON] TRACE=1 TRACEFILENAME=E:\TRACES\CLI\SZERDA.CLI TRACEFLUSH=1
(Ez a beállítás az inicializációs fájl közös (Common) szakaszában található, azaz a DB2 minden egyes összeköttetésére vonatkozik.)
Ha a TRACECOMM be van kapcsolva (1), akkor minden egyes hálózati kérelemre vonatkozó információ bekerül a nyomkövetési fájlba.
Ez a beállítás csak akkor használható, ha a TRACE CLI/ODBC paraméter be van kapcsolva. A TRACE paraméter példát is tartalmaz.
(Ez a beállítás az inicializációs fájl közös (Common) szakaszában található, azaz a DB2 minden egyes összeköttetésére vonatkozik.)
Ha a megadott fájl nem létezik, létrejön; egyébként az új nyomkövetési információ a fájl végére kerül.
Ha a megadott fájlnév érvénytelen vagy a fájl nem hozható létre, esetleg nem írható, nem történik nyomkövetés, és a rendszer hibaüzenetet sem ad vissza.
Ez a beállítás csak akkor használható, ha a TRACE paraméter be van kapcsolva. Ez önműködően megtörténik, ha ezt a paramétert a CLI/ODBC konfiguráló segédprogramban bekapcsolja.
A TRACE paraméternél látható példa a különféle nyomkövetési beállításokra. E beállítás esetén a TRACEPATHNAME paraméter hatástalan.
A DB2 CLI nyomkövetést csak hibakeresésre használja, mert lassítja a CLI/ODBC vezérlőt, és a nyomkövetési információ is igen nagyra nőhet, ha hosszabb ideig bekapcsolva hagyják.
(Ez a beállítás az inicializációs fájl közös (Common) szakaszában található, azaz a DB2 minden egyes összeköttetésére vonatkozik.)
Ha bekapcsolja ezt a paramétert (TRACEFLUSH = 1), minden egyes nyomkövetési bejegyzés után lemezre írás történik. Ez lassítja a nyomkövetést, azonban minden bejegyzés biztosan a lemezre íródik, mielőtt az alkalmazás a következő utasításba belefogna.
Ez a beállítás csak akkor használható, ha a TRACE CLI/ODBC paraméter be van kapcsolva. A TRACE paraméter példát is tartalmaz.
(Ez a beállítás az inicializációs fájl közös (Common) szakaszában található, azaz a DB2 minden egyes összeköttetésére vonatkozik.)
Minden olyan szálhoz vagy folyamathoz, amely ugyanazt a DLL-t vagy osztott könyvtárat használja, külön DB2 CLI/ODBC nyomkövetési fájl fog tartozni a megadott alkönyvtárban.
Ha a megadott alkönyvtárnév érvénytelen vagy nem írható, nem történik nyomkövetés, és a rendszer hibaüzenetet sem ad vissza.
Ez a beállítás csak akkor használható, ha a TRACE paraméter be van kapcsolva. Ez önműködően megtörténik, ha ezt a paramétert a CLI/ODBC konfiguráló segédprogramban bekapcsolja.
A TRACE paraméternél látható példa a különféle nyomkövetési beállításokra. A TRACEFILENAME DB2 CLI/ODBC paraméter használatakor ez a beállítás hatástalanná válik.
A DB2 CLI nyomkövetést csak hibakeresésre használja, mert lassítja a CLI/ODBC vezérlőt, és a nyomkövetési információ is igen nagyra nőhet, ha hosszabb ideig bekapcsolva hagyják.
(Ez a beállítás az inicializációs fájl közös (Common) szakaszában található, azaz a DB2 minden egyes összeköttetésére vonatkozik.)
Az elszigetelési szint lehetséges értékei:
A zárójelben levő szavak az IBM szakkifejezései a megfelelő SQL92 elszigetelési szintekre. Megjegyzés: a nincs véglegesítés nem SQL92 elszigetelési szint, és csak a DB2 Universal Database for AS/400 támogatja. Az elszigetelési szintekről további információt az SQL Reference tartalmaz.
Ez a kulcsszó csak akkor alkalmazható, ha az alapértelmezett elszigetelési szint már foglalt. A kulcsszónak nincs semmilyen hatása, ha az alkalmazás maga beállított egy adott elszigetelési szintet.
Ez a felhasználói_azonosító érték használatos, ha az alkalmazás az összeköttetéskor nem ad meg felhasználói azonosítót.
Ezzel a beállítással megadhatja, hogy az aláhúzás karakter "_" dzsókerkarakterként legyen-e használatos (azaz minden karakterrel, még az üres karakterrel is egyezzen), vagy mint önmaga. Ez a beállítás csak az olyan katalógusfüggvény-hívásokra van hatással, amelyek elfogadnak keresési minta-karakterláncokat.
Az aláhúzás karakter dzsókerként viselkedik, azaz minden karakterrel, így az üressel is megegyezik. Ha például két táblát az alábbi módon adnak meg:
CREATE TABLE "TULAJ"."KULCS_SZAVAK" (OSZL1 INT) CREATE TABLE "TULAJ"."KULCSSZAVAK" (OSZL1 INT)
A táblainformációt visszaadó DB2 CLI katalógusfüggvény-hívás (SQLTables()) mindkét fenti bejegyzést visszaadja, ha a táblanév keresési mintájaként a "KULCS_SZAVAK" karakterláncot adták meg.
Az aláhúzásjel mint önmaga értendő. Ha két táblát a fenti módon adnak meg, az SQLTables()) csak a "KULCS_SZAVAK" bejegyzést adja vissza, ha a táblanév keresési mintájaként a "KULCS_SZAVAK" karakterláncot adták meg.
Ha ezt a kulcsszót 0-ra állítja, azokban az esetekben, ahol az adatbázisban levő objektumnevek (tulaj, tábla, oszlop) aláhúzásjelet is tartalmaznak, a teljesítmény javulhat.
Megjegyzés: | Ez a kulcsszó csak a 2.1-es verziónál régebbi DB2 közös kiszolgálós verziókra van hatással. A LIKE predikátum ESCAPE tagmondata használható az összes többi verzió és DB2 kiszolgáló esetében. Az ESCAPE tagmondatról további információt az SQL Reference tartalmaz. |
A hibaként visszaadott SQLSTATE-ek közül bármennyi lefokozható figyelmeztetéssé. Az egyes SQLSTATE-eket aposztrófok közé kell írni és vesszővel kell elválasztani; kisbetűket nem tartalmazhatnak. A teljes karakterláncot idézőjelek közé kell írni. Például:
WARNINGLIST=" '01S02', 'HY090' "
Ez a paraméter együtt használható az IGNOREWARNINGS CLI/ODBC konfigurációs kulcsszóval. Ha az IGNOREWARNINGS értékét is beállítja, a figyelmeztetéssé lefokozott hibaüzenetek egyáltalán nem jelennek meg.