Felhasználói kézikönyv


Elosztott kérés

Az elosztott kérés egy olyan elosztott adatbázis-funkció, amely lehetővé teszi alkalmazások és felhasználók számára olyan SQL utasítások elküldését, amelyek egyetlen utasításban kettő vagy több DBMS-re vagy adatbázisra hivatkoznak. Erre példa a két különböző DB2 for OS/390 alrendszer táblái közötti összekapcsolás.

A DB2 Connect Version 7 támogatja az elosztott kéréseket adatbázisokon és DBMS-eken keresztül. Például, elvégezhet egy UNION műveletet egy DB2-es táblázat és egy Oracle nézet között. A támogatott DBMS-ek közé a DB2-es család tagjai (úgymint a DB2 UDB for Windows, UNIX és OS/2, a DB2 for OS/390 és a DB2 for AS/400) és az Oracle tartozik.

Az elosztott kérés az adatbázis-objektumok számára elhelyezkedési átlátszóságot biztosít. Ha a (táblákban és nézetekben lévő) információ elmozdításra kerül, akkor az elmozdult információra vonatkozó hivatkozások (az úgynevezett becenevek) anélkül frissíthetők, hogy az információt kérő alkalmazásokon bármit változtatni kellene. Az elosztott kérés ezen kívül kompenzációt nyújt olyan DBMS-ek számára, amelyek nem támogatják a teljes DB2 SQL változatot vagy egyes optimalizációs képességeket. Azok a műveletek (mint például a rekurzív SQL), amelyek nem hajthatók végre ezeken a DBMS-eken, a DB2 Connect alatt futtathatók.

Az elosztott kérés félig autonóm módon működik. Például, lehetőség van Oracle objektumokra hivatkozó DB2-es lekérdezések elküldésére úgy, hogy közben Oracle alkalmazások kapcsolódnak ugyanarra a kiszolgálóra. Az elosztott kérés nem sajátítja ki és nem is korlátozza Oracle vagy más DBMS objektumok elérését (integritási és zárolási korlátozásokon kívül).

Az elosztott kérés funkció megvalósításának elemei a DB2 Connect Version 7 egy példánya, egy adatbázis, amely a befogadott adatbázis szerepét játssza, valamint egy vagy több távoli adatforrás. A befogadott adatbázis olyan katalóguselemeket tartalmaz, amelyek azonosítják az adatforrásokat és azok jellemzőit. Egy adatforrás egy DBMS-ből és adatokból áll. Az alkalmazások úgy kapcsolódnak a befogadott adatbázishoz, mint bármelyik más DB2-es adatbázishoz. A DB2 Connect befogadott adatbázisai nem jogosultak felhasználói adatok kezelésére. Egyetlen céljuk, hogy információt tároljanak az adatforrásokról.

A befogadott rendszer felállítása után az adatforrásokban lévő információkat úgy lehet elérni, mintha azok egyetlen nagy adatbázisban lennének. A felhasználók és az alkalmazások egy befogadott adatbázisra küldik a lekérdezéseket, amely aztán szükség szerint hozza elő az adatokat, a DB2-es családba tartozó rendszerekből, illetve az Oracle rendszerekből. A felhasználók és az alkalmazások beceneveket adnak meg a lekérdezésekben, mely becenevek hivatkozási lehetőséget biztosítanak az adatforrásokban található táblázatokhoz és nézetekhez. A végfelhasználó szemszögéből nézve a becenevek a fedőnevekhez hasonlítanak.

Az elosztott kérések teljesítményét számos tényező képes befolyásolni. A legfontosabb tényező annak biztosítása, hogy a befogadott adatbázis globális katalógusában pontos és naprakész információ szerepeljen az adatforrásokról és ezek objektumairól. Ezt az információt használja a DB2-es optimalizáló, és ez képes befolyásolni a döntéseket, hogy elküldjenek-e műveleteket ellenőrzés céljából az adatforrásoknál. A befogadott rendszerek teljesítményéről a Administration Guide: Performance helyen talál további tájékoztatást.


[ Oldal eleje | Előző oldal | Következő oldal | Tartalom | Tárgymutató ]